Tegnapelőtt este sokáig játszottunk este Karesszel, Robival, meg persze Zozival, így tegnap fél 10-re tettük a reggelit. Nagy hiba volt, mert a Húsvétnak, vagy éppen a meccsnek köszönhetően, de nem tudtuk leülni, annyian voltak az étteremben. Reggeli után az összeszokott négyes megint nekiiramodott, hiszen még mindig maradt Monacónak felfedezetlen területe...
Elmentünk az óceanográfiai múzeumba. Nagyon szépen sütött a nap, de sajna hideg szél fújt, így jobbnak láttuk, ha fedett programot tervezünk. Nem bántuk meg; csodálatos élmény volt, szebbnél-szebb tengeri élőlényekkel. A kedvencem egy polip volt, akinek betettek egy játszóteret az akváriumába – ne unatkozzon szegény, miközben unottan nézi a sok őt bámuló homo sapienst...
Kapott egy nagy üvegkalitkát a nagy akváriumába. Ennek a kalitkának 4-5 rekesze volt, amelyek válaszfalain apró – kb.: 5 cm átmérőjű – lyukak voltak. Ezeken a lyukakon préselte át magát, ámulatba ejtve vele minket... Közben flegmán és lenézőn tekintett ki ránk, ostoba nagytestűekre. Én ezt a tekintetet éreztem is... Odaúszott, és engem nézett... Ma tuti rosszat fogok álmodni, és csatolhatok egy újabb fóbiát a párszáz darabot számláló lajstromomba, a POLIPFÓBIÁT.
Az akvárium után felmentünk a hercegi palotába. Be is lehet menni bizonyos szárnyaiba, de kínosan ügyelnek rá, hogy ne nyithassunk rá a hercegre tusolás közben, így csak „unalmas" falfestményeket és freskókat láttunk.
Arra is rá kellett jöjjek, hogy kastélyfóbiám is van mert tuti nem laknék ilyen helyen..
Mennyi, de mennyi szellem lehet ott???
Nem lehetett sem fotózni, sem kamerázni, így csak külső fotóm van róla...
