Pénteken délután 5-re jött értünk a busz, ami elvitte a csapatot a jól ismert kaszinói különterembe. Megjött a sajtó, a barátok, mert mindenki ott akart lenni a mérlegelésen. Mikor megállt a busz, már lent várt a sajtó. Ma Carrie Bradshaw-nak képzeltem magam, és híres újságírónőként szálltam le a buszról.
Beléptünk a terembe, ahol első alkalommal hosszú asztal, majd ring most meg színpad állott. Madár már nagyon rutinos: míg a többiek bámészkodtak, Ő gyorsan "beúszott" az orvosi vizsgálatra. A többi versenyző még fel sem ocsúdott, Madár már túl volt minden vizsgálaton. Persze mindent rendben találtak. Amíg nem szólították fel a színpadra a nyilvános mérlegelésre, folyamatosan interjúkat adott és fotózkodott. Meg kell mondjam őszintén, ilyenkor már nagyon utálja ezt. Tudja, hogy muszáj, de a meccs előtt egy-két nappal már ki sem mozdulna a szobájából.
(Jaaaaj, majdnem elfejtettem leírni, hogy nagy dolog történt a buszon. Megyünk szépen, amikor nagy kiabálásra lettem figyelmes. Odanézek, hát látom, hogy Madár ölelkezik egy marcona kinézetű, láthatóan bokszoló férfiemberrel. Nagyon örültek egymásnak. Ő volt Fragomeni, Madár volt ellenfele, akitől elnyerte Madár a világbajnoki övet. Nagyon kemény meccset vívtak: 12 menetet végig bokszolva, egymás fejét szétverve. Ez a fiú ugrott rá Madárra nagy örömmel – és emlékeztette Zsoltot, "hogy ugye milyen jót bokszoltunk?!")
Visszatérve a mérlegelésre: Madár jókedvű volt, nem tűnt feszültnek. Miután elkészültek a sajtónak pózolt képek az ellenféllel, hülyéskedett egyet Fritz-cel a színpadon.
Lejöttek, majd odamentem Madárhoz, és kihívtam egy párbajra. Nem kaptam meg azt, amit látni szerettem volna, miszerint a két ellenfél közel megy egymáshoz, és egymás szemébe néznek. Na, mondtam Madarunknak, hogy most mondták be: változott a program. és velem kell kiálljon, jönnek a sajtósok is, meg minden.
Első lépésként kell a szembenézős komoly képet vágós fotó. Nagyon tetszett neki az ötlet. Annyira nevettünk, hogy beletelt vagy 10 percbe, míg viszonylag komolyak tudtunk maradni a kép kedvéért. Mikor Madár szigorúan belenézett a szemembe, elkezdtek remegni a lábaim. Olyan kemény elszántság volt a szemeiben, hogy én biz'a inkább gyalog tenném meg a hazautat, minthogy a ring közelébe lépjek, ha Ő ott van.
