A szokásos reggelink után – ahol Madár tojásrántottát evett, majd gyümölcsöket és müzlit – elindultunk Nizzába. Útközben azon poénkodtunk, hogy megnézzük a „nizai piramisokat”, a „nizai ferde tornyot”, majd eszünk egy nizzai salátát. Majdnem így történt...
HEGYEM-es agyalkának öltöztem. Hófehérben, optmistán – talán túlzóan is... – indultam útnak. Valamiféle sugallatra hallgatván azért csizmát vettem (ezért egyébként a nap folyamán több imát is elmondtam).
Nizza 20 perc Monacótól – csodaszép tengerparti út vezet a városba.
Szárnyalunk, mint egy Madár...
Már a kocsiban láttuk, hogy borongós az idő. Bíztunk az ösztöneinkben, na meg persze az indulás előtt eljárt esőtáncban. (Később kiderült, lehet, hogy mi idéztük meg, és nem pedig elkergettük. Azt hiszem a harmadik lépésnél balra kellett volna lépni, nem jobbra.)
Ahogy megérkeztünk, elkezdett esni. Az az alattomos fajta eső esett, aminél úgy érzed: nem kell esernyő, sem kapucni, majd egyszercsak azt veszed észre, hogy bugyiig áztál... Leparkoltuk a kocsit, és nekiindultunk a sétának.
Pepitában nyomják
Tudtuk, hogy Nizza óvárosa csodálatos, így ott kezdtünk. Szűk kis sikátorok, sok kis kávézó és töménytelen üzlet csalogatja a sétálókat. Gyanús volt, hogy rajtunk kívül mindenki esernyővel járt. „Puhányok!" – vetettük oda flegmán.
Az eső elől menekülve többször betértünk egy-egy üzletbe. Legalábbis ez volt a duma, amit a harmadik boltig be is vettem. Utána persze leesett, hogy konkrétan csak az én kezemben nincs szatyor... Méghogy a nők a vásárlásfüggők?!?!?!? Kikérem magamnak.
A jó is megárt a shopból
Bementünk egy ékszerboltba – inkább bizsus. Be kell vallanom: bizsuvásárlási gyengeségben szenvedek.
És mi történt? Csak én jöttem ki üres kézzel...
Majd bementem egy cipőboltba, mert – be kell vallanom – cipővásárlási gyengeségben szenvedek.
És mi történt? Csak én jöttem ki üres kézzel...
Na, ettől aztán annyira kiborultam, hogy muszáj volt ennem egy fagyit... – csak mert fagyievési gyengeségben szenvedek. (Is...)
Karesz az arcát adta egy fagyireklámhoz
Meg akartuk nézni a híres virágpiacot, de annyira átázunk, hogy ezt a programot töröltük. Nizza egyébként nagyon szép városka: rendezett parkok és hangulatos terek. A villamos a sétálóutca közepén jár – na nem az a 4-es 6-os fajta. Nincs vezetéke sem, hogy nehogy zavarja a látképet. Úgy 4-5 óra bóklászás után az eső kiütéssel nyert ellenünk. Kénytelenek voltunk feladni a meccset, és visszabóklásztunk a kocsihoz.
Bőrig áztunk – csak jelzem, hogy 7-kor keltem, hogy hajat mossak... – és átfáztunk.
Nem baj, majd Madár ezen is revanst vesz szombaton. :)
