A nagy nizzai bevásárlásban volt két momentum, ami nagyon is komolyan veendő. Reggelinél kérdeztük Madarat: hogy mit hozzunk neki Nizzaból. Azt mondta, hűtőmágnest nincs ideje venni, pedig igyekszik mindenhonnan hazavinni egyet. Esős sétánk során így hát vettem neki. Azt kérte, ne vicceset vegyünk, hanem rendes "látképeset". Megkapta :).
Az egyik egy madár, ami körülöleli Nizza látképét.. Nagyon jó!!! Madár Nizzában... – ugye.
A másik pedig egy monacós volt, mert sejtettem: olyat sem volt ideje venni. A másik ajándék, amit Kareszék vettek neki, egy olyan "meglepetés", amit minden meccse előtt kap tőlük: egy felfelé álló ormányú elefánt.
Olyan szép darabot találtunk!!! Üvegből van, és az elefánt testében ott a pecsét: ez Monacóban készült.
Este átmentünk a szobájába, és átadtuk neki. Nagyon örült. Igazán. Nagyon szeretem az olyan típusú embereket, akik nem az ajándék értékét, hanem a TŐLEM-NEKED gesztust értékelik.
Ezek az ajándékok nagyon ilyenek voltak, és ezt ő is érezte. Kicsit beszélgettünk. Nagyon örült, mert abban a pólóban voltam, amit Tőle kaptam. Diskuráltunk kicsit Monacóról. Azt mondta, nem érdekli ez a fajta csillogás. Ha lenne egy ilyen jachtja, akkor sem azt nézné, hanem hogy milyen halakat foghat ki a segítségével. :)))
Madarunk nagy horgász, mint azt jól tudjuk... És volt még egy mondata, ami emlékezetes marad: "Gondoljatok bele, mennyi éhes HEGYEM gyereket jól tudnánk lakatni egy ilyen hajómonstrum árából"...
HÁÁÁT...., szóval Ő A MI MADARUNK... :)))
